Szőlőfajták molekuláris markerezése

A klasszikus genetika és a mai tudomány fontos ágát képezik azok a módszerek, amelyek segítségével azonosítani illetve elkülöníteni lehet az élőlényeket, kertészei növényeket,  organizmusokat, géneket. Hogy ezeket az elkülönítéseket el tudjuk végezni szükségünk van egy tulajdonágra aminek a segítségével különbséget tudunk tenni a fajok között, illetve egy olyan objektumra a genomban amiről tudjuk hogy az egyik alany rendelkezik vele míg a másik nem. Ez után ezt az objektumot vagy tulajdonságot detektálhatóvá kell tenni, hogy ki lehessen mutatni a jelenlétét vagy a hiányát.

A marker szó jelölő funkciót ellátó objektumot jelent, ami a genetikában egy tulajdonság meglétét jelző allélt jelent vagy genomok közötti különbségeket tár fel. A molekuláris genetikai markerek két nagy csoportba sorolhatóak attól függően, hogy nukleinsav vagy egyéb (pl.: fehérje) alkotóelemet használunk fel a növény vagy organizmus jellemzésére. A nukleinsav alapú markerek általában a genom egyes részeinek (fragmentumok) fizikai méretkülönbségei által vagy bizonyos szekvenciák meglétével végzik az azonosítást, illetve elkülönítést. A markerek egy csoportja a genomban lévő szekvenciaismétlődésekre épül, ilyenek a pl. a mikro és miniszatellitek amelyek közös tulajdonságaik hogy alléljaik különböző tagszámú tandem ismétlődésekből állnak. Az 1-2-3-4 tagszámú tandemismétlődések összefoglaló néven mikroszatellitek az ennél nagyobb tagszámúak, pedig a miniszatellitek.

Az SSR módszer, leírása után néhány éven belül széles körben alkalmazásra került. Leginkább olyan kertészeti kultúrák esetében bizonyult megfelelőnek, amelyek esetében a fajtaelkülönítés illetve származási vizsgálatok valamilyen akadályba vagy nehézségekbe ütköztek. A szőlő (Vitis vinifera L.) a világon az egyik legelterjedtebb kertészeti kultúra legyen szó bor-, vagy csemegeszőlőről. A fajták hagyományos elkülönítése a növények morfológiai jellegzetességei alapján történt, ez azonban nem minden esetben nyújt megfelelő eredményeket a növény polimorf jellegéből adódóan, valamint a klónok és közeli rokonságban álló fajták közötti csekély morfológiai különbségek miatt.

A mikroszatellit módszer lehetőséget nyújtott a növények elkülönítésére ampelográfiai vizsgálatok nélkül. Ennek az egyik legnagyobb haszna abban rejlik, hogy a módszer univerzális tehát bármely labor elvégezheti megfelelő felszerelés és szaktudás mellett, valamint hogy a növények fejlődési szintjére nem kell tekintettel lenni, tehát akár a szaporítóanyag illetve a fiatal növény vagy nyugalomban lévő lombtalan egyed is információt szolgáltat örökítőanyaga révén.

Vizsgálataink során kérdéses eredetű fajták rokonsági kapcsolatait vizsgáljuk, továbbá szinoním és homoním megnevezéső fajtákat különítünk el, a 7 leggyakrabban alkalmazott primer segítségével.

magyar