A szőlő sztenospermokarp magvatlanságának szelekciója molekuláris markerekkel

A magnélküliség alapvető elvárás a csemegeszőlő-nemesítésben. Egy olyan nemesítési programban, ahol a magvatlanságot több biotikus rezisztenciával kombináljuk, az ideális kombinációk száma alacsony. Ennek megfelelően döntő fontosságú a korai szelekció lehetősége. A marker-támogatott szelekció (MAS) hatékony genotipizálási eszköz lehet a szőlő sztensopermokarp magvatlanságának kimutatásához. Az elmúlt 15 évben számos markert kifejlesztettek a magvatlan csemegeszőlő szelekciójához, melyek közül az SCC8 amplifikált fragmenshossz-polimorfizmus, valamint a p3_VvAGL11 mikroszatellit markerek a legjobban jellemzettek. Bár ezeket a markeret a magvas és magnélküli fajták széles körén tesztelték, az új rezisztenciaforrások bevonása szükségessé tette ezen markerek újraértékelését.

Változatos földrajzi eredetű magvas és magvatlan fajtákon, valamint olyan családokon teszteltük az SCC8 és p3_VvAGL11 markereket, amelyek különböző genetikai háttérből hordoznak gombás betegségekkel szembeni rezisztenciát (Vitis vinifera és észak-amerikai Vitis fajok komplex hibridjei, Muscadinia rotundifolia back-cross nemzedék, illetve a kerti szőllő 'Kishmish vatkana' fajtája). A vizsgált fajták mind szerepelnek a Pécsi Tudományegyetem Szőlészeti és Borászati Kutatóintézetének nemesítési programjában, amely programban olyan magvatlan, ráadásul immunitás-szintű lisztharmat- és peronoszpóra-rezisztenciát hordozó fajták nemesítését tűzték ki célul, amelyek messzemenően alkalmasak az ökológiai szemléletű csemegeszőlő-termesztésre.

Az SCC8 marker esetében a magvassághoz kapcsolt SCC8 null allél nagy gyakorisága és a rekombináns allélt hordozó genotípusok viszonylag nagy aránya a magvas rezisztencia-forrásokban jelentősek korlátozzák a marker alkalmazhatóságát. Az irodalmi adatok alapján a p3_VvAGL11 magvatlanság marker a VvAGL11 gén promóter régiójában van. Jelenleg ezt a gént tekintjük a szőlő sztenospermokarp magvatlanságáért legnagyobbrészt felelős magfejlődés inhibítor gén (SdI) legjobb génjelöltjének. Ez a marker nem mutatja a null allélok nagy gyakoriságát. Azok a magvas fajták azonban, amelyek rekombinációt hordoznak az SCC8 marker és az SdI gén között (V. Vinifera 'Katta kurgan', 'Dzsandzsal kara', Muscadinia rotundifolia hibridek), szintén rekombinánsnak bizonyultak a p3_VvAGL11 marker és az SdI gén között.

A szőlő sztenospermokarp magvatlansága egy komplex tulajdonság, ahol a magfejlődést számos kis hatású gén is befolyásolja. Ennek következménye, hogy az SdI génre alapozott marker-támogatott szelekció természeténél fogva kisebb hatékonyságú. Eredményeink alapján az elérhető markerek alkalmazhatósága még inkább korlátozott, amennyiben a gombás betegségekkel szemben korszerű rezisztenciaforrásokat vonunk be a nemesítésbe.

magyar