Régi Tokaj-hegyaljai szőlőfajták termesztési értékének és rokonsági viszonyainak vizsgálata

A magyar szőlő- és borágazatban különösen fontos a hazai sajátosságok keresése. A tokaji borkülönlegességek készítésénél szőlészeti szempontból - egyebek mellett - a fajtaválaszték növelése jelenthet új színfoltot. A fajtakör bővítése több módon történhet: új fajták, illetve klónok bevezetésével vagy hagyományos fajták, valamint a ma is engedélyezett fajták nem termesztett típusainak újratelepítésével. Ez utóbbiakat azonban a mai kor igényeinek megfelelő módszerekkel kell értékelnünk, hogy termesztési értékükről valós képet kapjunk. Reméljük, választ kapunk ezáltal arra a kérdésre is, hogy őseink miért ragaszkodtak a "sokfajtájúsághoz".

Kutatásaink során hét régi Tokaj-hegyaljai fajta (Balafánt, Budai gohér, Juhfark, Kövérszőlő, Purcsin, Sárga ortlibi és Török gohér), illetve a Furmint conculta fajtáinak (Fehér, Piros és Változó furmint) termesztési értékét vizsgáljuk. A borvidék ökológiai viszonyaira minden vizsgált fajta alkalmas. Az azonban még nem tisztázott, hogy ezen közös tulajdonságnak van-e rokonsági háttere, kutatásaink során erre is választ keresünk. A korabeli fajtaválaszték Tokaj-Hegyalján természetesen jóval szélesebb volt, de csak a fent felsoroltakból létezik kísérleti ültetvény.

magyar